Véget ért az Advent, és már a karácsonyi együttlét is mögöttünk van, várjuk az új évet. A Waldorf-iskolák egyik legbensőségesebb ünnepe az adveni kert, vagy spirál, mikor az egy szem gyertyalángból közösen az egész termet beragyogó fényességet teremtünk. Mindig ámulatba ejti az embert, hogy bár mindenki csak egy kis fényponttal járul hozzá, mégis milyen gyönyörű ragyogásban énekeljük az utolsó dallamokat. Érdekes az is, ki hogyan, milyen tempóban, milyen habitussal jájra végig a nem is annyira egyszerű be- és kivezető utat.
Mostanra már elmúlt a legsötétebb éjszaka, de még bőven van alkalmunk a bennünk lakó fény keresésére és táplálására. Hamarosan elérkezik az Újév, hozva magával száz meg száz új feladatot, kihívást. Vízkereszt, bizonyítványírás, felvételi előadások, és még tanítunk is… még végiggondolni is szédítő. De addig még van egy kis időnk. Használjuk ki csendben, békességben, pihenésben.
