Az osztálytanító szerepe

Az osztálytanító elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyermekeket és a lehető legtöbb tantárgyat tanítja is nekik. Ezzel az általánosan művelt emberfő példáját is szolgáltatja, hiszen a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egy átlagos szinten mennyiféle tudással rendelkezhet az ember. Az osztálytanító azáltal, hogy ennyi mindent tanít, a világ egységét is szimbolizálja, ő határozza meg az egyes tantárgyak közötti kapcsolódási pontokat, mely lehetőséget biztosít a tananyag szerves egésszé történő összerendezésére.

A felső tagozatban (középiskolai szinten) már a szakmai tekintélyé a főszerep, ekkor minden tárgyat szaktanárok oktatnak.

Epocha

A tantárgyak jelentős részét (kivételt a nyelvek, a művészeti és a kézimunka-kézműves jellegű tárgyak, valamint a testnevelés képeznek) epochákban (korszakokban) tanulják a gyerekek.

Ez azt jelenti, hogy 3-4 héten keresztül minden reggel, a kb. két óra időtartamú főoktatás során ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak. Ez az időbeosztás lehetővé teszi, hogy a gyerekek érdeklődése tartósan egy irányba forduljon, így jobban elmélyülhessenek az adott területen és azt sok oldalról körbejárhassák. Az epochális oktatás megteremti annak a lehetőségét is, hogy a felejtés (feldolgozás) és emlékezés áldásos folyamata beépüljön a nevelésbe.

Oktatás

Az iskola tananyaga életkorra szabott, azaz a gyermek fejlődésének általános törvényszerűségeihez igazított. Minden részletéről pontosan tudható, hogy miért éppen abban az életkori szakaszban és milyen nevelési céllal kerül alkalmazásra. A tananyag elsődleges szerepe a gyermekben csírázó lelki erők ápolása és fejlesztése.

A Waldorf-pedagógia a mennyiséggel szemben a minőségre helyezi a hangsúlyt. Vallja, hogy a 7-14 éves korig az ismeretszerzés alapvető forrása a belső átélésen alapuló valódi tapasztalatszerzés. A tanítók feladata az első osztálytól kezdve az, hogy megőrizzék a kisgyermek magával hozott, természetes kíváncsiságát a világ dolgai iránt. Ezért minden tanórát úgy próbálnak összeállítani, hogy az sok belső élménnyel gazdagítsa a gyermeket, a tananyag az érzéseken keresztül jusson el a gyermek intellektusáig. Így megalapozva azt a felnőtt személyiséget, aki nem csak jól gondolkodik, hanem kifinomult érzésvilággal is rendelkezik. Ez a fajta szemlélet ahhoz is jelentős mértékben hozzájárul, hogy belső motivációt ébresszen és tartson fenn a gyermek lelkében az iránt, hogy meg ismerje önmagát (az embert) és a világot, vagyis szívesen járjon iskolába és szívesen tanuljon.

A valódi tapasztalatszerzés azt jelenti, hogy a gyermekek az ismereteket valóban „életszagúan”, cselekvő lényüket is áthatva sajátítják el. A harmadik osztályban pl. kunyhót építenek, és ennek során tanulják meg a hosszmértékeket és azok használatát, az építőanyagok alkalmazását. A földművelés órák során learatják a saját maguk által elvetett gabonát, kicsépelik, megőrlik a gabonaszemeket és a lisztből készült kenyeret közösen elfogyasztják. Negyedik osztályban megismerkednek egy gazdaság életével. Az ötödik osztályban megrendezik az ókori görög olimpiát, hatodikban megszervezik az ókori római társadalmat az osztályközösség életében. Hetedik osztály életét a felfedezések és a reneszánsz korszak hatja át, majd nyolcadikban a forradalmak, szabadságharcok mozgalmas eseményei.

Tankönyvek

Hagyományos értelemben vett tankönyvek nincsenek, a gyerekek maguk készítik munkatankönyvüket az osztálytanító vezetésével. Ezek nagy alakú, sima fehér lapokkal teli füzetek (epocha füzet), melyekben a tananyagot rögzítik írásban, rajzokkal illusztrálva. A felsőbb osztályok felé haladva egyre nagyobb szerepet kapnak a tanárok által választott szemelvények és könyvek, amelyek lehetnek tankönyvek, vagy más kiadványok. Ezekből adott esetben a diákok is készülhetnek egy-egy beszámolóval, előadással vagy otthoni feladattal.

Követelmény

A NAT által előírt követelmények némelyikét korábban vagy a későbbi évfolyamokon teljesítik a Waldorf-iskolában tanuló gyerekek. Ugyanakkor 3., 6. és a 8. osztály végén vannak olyan szakaszhatárok, amikor a követelmények fedésbe kerülnek, alapvetően ezeket tekintjük átjárhatósági pontoknak más iskola-rendszerekkel. A nevelés-oktatás az oktatási miniszter által jóváhagyott Waldorf-kerettanterv szerint folyik. A 8. osztály lezárásaként minden diák érdeklődésének megfelelően elkészíti és nyilvánosan bemutatja éves munkáját, amely két részből áll: egy művészi alkotásból és a hozzá kapcsolódó írásos anyagból. Ezen kívül az osztály bemutat egy színdarabot az iskola közösségének.

Értékelés, iskolai és házi feladatok

Az iskolában a számonkérés és az értékelés is sajátos formában történik. Nincs buktatás és osztályozás sem. Ugyanakkor a napi visszajelzéseken túl a gyerekek időről időre szöveges értékelést kapnak tanítójuktól arról, hogy hogyan haladnak a fejlődés folyamatában, ami rámutat az eredményekre, valamint a hiányosságokra és útmutatást ad a továbblépéshez. A szöveges értékelés gyerekeknek szóló személyes része az osztálytanító által írt bizonyítványvers, amit a következő iskolaévben hetente elmondanak a gyerekek azon a napon, amelyiken születtek.

A tanítók tehát belső motiváció megteremtésével próbálják fenntartani a gyerekek érdeklődését, úgy nevelnek, hogy a gyerekek ne azért tanuljanak, hogy ötöst vagy éppen ne egyest kapjanak, hanem azért, mert a világ érdekes. Úgy próbálnak hatni, hogy a gyermekekben folyamatosan éljen a vágy, hogy megismerjék a világot. Így elkerülhető a szorongás, az egészséges személyiségfejlődést károsító versenyhelyzet, valamint a gyengébb minősítés miatt a gyermekek negatív “én-képének” kialakulása. A munka feszültség- és stressz mentes légkörben folyhat. A gyerekek számára adott a lehetőség, hogy a saját tempójukban fejlődjenek és ezáltal elfogadást és szociális érzékenységet is tanulnak.

Az alsóbb osztályokban a gyerekek személyiségének formálódását a tanítás során elsődlegesen még mindig a játék és a játékosság szolgálja. A tanítók folyamatosan figyelik a gyermekek fejlődését és segítenek pótolni a hiányosságokat. Apránként megkezdődik az otthoni munka szükségességének, mint szokásnak a kialakítása. A házi feladatok ebben az életkorban egyszerűek, érdekesek és alapvetően nem az ismeretanyag sablonszerű begyakorlására irányulnak. Mennyiségük és minőségük természetesen ugyanúgy az életkorhoz igazodik. Az ötödik osztálytól kezdődően aztán a gyermekek egyre több, egyre összetettebb és egyre nagyobb önállóságot igénylő házi feladatot kapnak. Ennek formája igen változatos lehet, a füzetmunkától a kiselőadás tartásán át valamilyen művészi- vagy kézműves jellegű munka elvégzéséig. Ebben az életkorban már megjelenhet a számonkérésnek egy másik formája is, a tudáspróba. Ekkor a gyerekek dolgozat megírása által adnak számot egy-egy epocha során szerzett tudásukról.

Ünnepek

Az iskola éves ritmusát az ünnepkörök határozzák meg és az iskolai élet legfontosabb eseményei közé tartoznak. Az ünnepek elsősorban az év forduló-pontjaihoz kapcsolódnak és a keresztény kultúrkörben gyökereznek:

  • Szent Márton nap (nov. 11.)
  • Szent Miklós nap (dec. 6.)
  • Advent
  • Vízkereszt (jan. 6.)
  • Farsang
  • Húsvét
  • Pünkösd
  • Szent János nap (június 26.)

Az ünnepek kiváló lehetőséget adnak a gyermek természetes vallásos érzületének táplálására, a családok és az iskola közötti kapcsolat elmélyítésére, a közösségformálásra. Az ünnepek átélésekor a gyermekek megérzik, hogy az ünnepi pillanatok minősége az ünnepre való felkészüléstől függ. Ezért minden ünnepet alapos, hosszas előkészület előz meg, mind a külső fizikai környezet, mind a belső lelki állapot felkészítése szempontjából. Ez azért is szükséges, mert csak ezáltal válik a gyermeki (emberi) lélek alkalmassá arra, hogy az ünnep által közvetített szellemi impulzust be tudja fogadni.

A család szerepe az iskola életében

A Waldorf-iskolákban kiemelten nagy szerep jut a családoknak, összetartó szülői közösség nélkül nem működik az iskola.

Az iskolai közösséghez való tartozást megkönnyíti, ha a gyerekeket otthon is közel hasonló elvek alapján nevelik. Ilyen például, hogy tv nézés helyett a szabadban történő játékot, természetjárást, olvasást helyezze előtérbe a család – és ez ne csak a gyerek felé legyen elvárás, hanem a szülő is mutasson példát. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a szülőknek, a családnak meg kell ismernie és el kell fogadnia a Waldorf-pedagógia alapelveit.

A Waldorf-iskolákban havonta van szülői est, ahol a szülők tájékozódhatnak az iskolában történtekről, az osztály jelenlegi állapotáról, az aktuális és az elkövetkezendő időszak tudnivalóiról. Ezen kívül a szülők részt vehetnek az iskolai ünnepeken (pl. Szt. János napi tűzugrás), hónapünnepeken (osztályok bemutatói), az iskola által szervezett rendezvényeken (pl. Nyárköszöntő), Iskola Fórumokon (a tanárok, a szülők és a fenntartó közös fóruma) és az egyes csoportok munkájában (pl. Szülői Kollégium).

Az iskola fenntartásban alapvető szerepük van a szülőknek. A családok saját anyagi, szakmai, fizikai és lelki-szellem lehetőségeik függvényében támogatják az iskola működését. A fenntartóval minderről megállapodást is kötnek.