Ádvent
Már ég a gyertya, de éjszaka van.
Már settenkedve lapul a sötét.
Még pislákol a fény, már közeleg …
Várom!
S remélem, hogy újra ideér.
Hozzád, hozzám, mindenkihez.
Megtisztítom a szívem…
Ünnep.
Ég és Föld találkozása.
Isten és ember harmóniája.
Az út és a kapu összekapcsolása.
A jövő és a múlt összefonódása.
Fény, szeretet, béke, béke.
Megtisztítom a szívem…
Gerle Edit
Ádventi várakozás
Az élet minden területét átszövi a várakozás, a vágyott esemény, személymegérkezése előtt lobogó belső izgalom. Emlékszem, gyerekkoromban hogy vártam nagybátyám érkezését. Felmásztam a kerítésre, és lestem az utcát, hogy mikor kanyarodik végre be az autója. Hányszor dobbant nagyot a szívem, és hányszor váltott csalódásba: Nem Ő az! Ahogy múltak az órák, a várakozásra is tompa köd ült. Vártam minden bizonyosság nélkül. Amikor megérkezett, a várakozás friss öröme és lendülete sokszor már megkopott…
Ádvent nem csak a várakozás, hanem az ünnepélyes megérkezés időszaka. Átível az emberiség történelmén, az egyéni életen és minden egyes esztendőn. Történelmi ádvent, amiben az emberi élet ideje oly csekélynek tűnik a történelem sodrásában. A végtelennek tűnő időfolyamból mint a hullámok számolatlan üzenete csendül fel a remény: Az Isten érkezik! És egy csendes éjszakán a Fény-Krisztus megszületik. A Teremtés hajnalának frissessége csendül újra a Gyermek önfeledt kacagásában. Egyéni ádvent, amiben az emberi időtartam oly fontos a történelem sodrásából kiszakadva. Saját életem belső várakozása, vágyódása, hogy bennem is megszülessen a Fény.Nem magamat ámítva, kívülről várni a csodát: jobb körülmények, jobb társadalmi helyezet, jobb kapcsolatok… Bennem kiált a szomjúság, bennem kell e szomjat oltani. Bennem hiányzik a Fény, bennem kell tüzet gyújtani.Az évkör ádventje, ami régen Márton-naptól indulva az újesztendő kezdetét jelentette. Az öreg, hanyatló Nap – mely végül mindent betakarított – lassan elköszön. Fénye halványul, ereje gyengül. Ebben a sötétedő, álomra csábító időszakban élesen villan Mihály arkangyal kardja, jelezve, hogy nem a sötétség az Úr. Aztán Márton sok kis lámpása mint apró ember-Nap világol a sűrűsödő éjszakában. Bölcs, ki lámpásába elegendő olajat töltött, és éberen várja az Érkezőt… Amikor a mérleg a téli napfordulón az Új Nap születésével átbillen (december 22.), Fény-Krisztus születése, karácsony estéje még várakozik (december 24.).
Mint az élet szikrája a Teremetéskor Isten és Ádám ujja között, úgy kap teret a Nap és Krisztus születése közötti eszmélésben az ember. A születés csak az ő cselekvő részvételével, vele, benne mehet végbe! Jól tudta ezt a „régi” ember. A szétszórtságot, a sötétség erőit az ádventi-karácsonyi készületekkel törte meg. Hajnalban gyerekek (!) keltették a faluban az alvókat, majd indultak a rorátéra (aranyos misére), hogy a sápadt, hanyatló Napért – saját belső világukért – Istenhez fohászkodjanak.
Vége volt a zajos, szívet zsibbasztó nagy mulatságoknak. A lányok, asszonyok hozzáfogtak a karácsonyi terítők hímzéséhez, elkészítéséhez.
Szent Miklós ünnepén (december 6.) fehér subás, kucsmás férfi járta be a falut, láncot zörgetve, az éberségre figyelmeztetve. Oldalán fekete ruhás, négykézláb mászó „ördögöt” vezetett.
December 8-án mindenütt megünnepelték a legnagyobb Mária-ünnepek egyikét: Mária Szeplőtlen Fogantatását. „Mária tisztasága az egek tartóoszlopa”. A palóc házak mestergerendáit középen alátámasztó, a mennyezetet tartó oszlopot Boldogasszony fájának nevezik!
Luca-napkor (december 13.) cserépbe búzát ültettek az aratáskor levágott „Jézus-kévéből”. Ez a Luca-búza került Szenteste az ünnepi asztalra, jelképezve az újratámadó élet erejét.
Karácsony előtt kilenc nappal pedig esténként mindig más-más háznál összegyűlt kilenc család, együtt imádkozott és énekelt (Szentcsalád-járás). Helyet készítettek a Kisdednek…
S még hosszan sorolhatnánk az ádventi-karácsonyi készülődés megannyi, mély jelentéssel bíró szokását. A családok élete ebben az időszakban az ádventi koszorú köré rendeződött: kör és benne kereszt, a kereszt közepén csipkebogyó, négy végében pedig egy-egy méhviaszgyertya, amiből minden héten eggyel több világolt. Fényével hirdette a karácsonyi örömhírt: a Fény-Krisztus születésével Isten belép világunkba, a Világ Világossága otthont vesz bennem!Pilinszky János szavaival:
„Megadatott a kegyelem:
Miközben minden áll és hallgat, egyedül az öröklét működik.”
Kovács Gábor