Főoktatás
A tanítási nap minden reggel a főoktatással kezdődik, melyet három részre tagolhatunk:
Első a ritmikus rész, amikor a gyerekek életkorukra szabottan különböző ritmikus gyakorlatokat végeznek, játszanak, énekelnek, verseket mondanak. Ennek a résznek elsődleges célja, hogy az iskolába érkezést követően összpontosítsa a gyermekek figyelmét, tanulásra alkalmas állapotba hozza őket. Emellett nem elhanyagolható a ritmikusságnak az a jótékony hatása, amelyet – a szintén ritmikusan működő alapvető életfunkciókon, a keringésen és a légzésen keresztül – a gyermekek életerejének fokozására gyakorol. A ritmikus rész időtartama a kisiskoláskorban 30-40 perc is lehet, amely az életkor növekedésével egyre rövidül.
A második tanulási szakaszban a gyermekek először emlékezetből átismétlik és összegezik az előző napon tanultakat, majd az ismeretanyagot rögzítik füzeteikbe. Ezt követi az új tananyag bevezetése, aminek felépítésénél törekednek arra, hogy a kifelé és befelé irányuló tevékenység egyensúlyban legyen egymással. Az előző napi tananyag megbeszélése aktív párbeszéden alapul, a füzetmunkához viszont csendre és nagyfokú figyelemre van szükség. Ezt ismételten feloldja az új tananyag bevezetése, amely újból párbeszédet kezdeményez. Ekkor azonban szintén adódnak olyan feladatok, amelyek csendet és nagyfokú odafigyelést követelnek (pl. egy jelenség pontos megfigyelése). Az óravezetésnek ez a dinamizmusa biztosítja azt, hogy a tanulási folyamat érdekes és változatos legyen a gyermek számára, valamint azt is, hogy figyelmét, amikor szükséges, valóban összpontosítani tudja.
A harmadik szakaszban az életkoruknak megfelelő mesét, történetet hallgatnak a gyerekek. Ez lelki táplálékot jelent számukra, s a főoktatás lezárásaként egyúttal nyugalmat és harmóniát teremt bennük a tanulási folyamat izgalmait követően.
A főoktatást a tízórai és egy hosszabb szünet követi, melyet lehetőség szerint a szabadban töltenek a gyerekek.
Szakórák
A főoktatás után a szakórák következnek. A szakórák nagy részét eleinte az osztálytanító tartja, s fokozatosan lépnek be a megfelelő szaktanárok és gyakorlóórák. Ötödik osztálytól új tantárgyak lépnek be, pl. a kézművesség (fafaragás) és kertművelés.
Művészeti tantárgyak
A Waldorf-pedagógia alapelvei között nagyon erőteljesen megjelenik a művészi jelleg, de amikor a gyerekek rajzolnak, festenek, agyagoznak, faragnak vagy zenélnek nem elsősorban az eredmény a fontos, hanem az a folyamat, melyen keresztül a gyermekek sokféle képessége kibontakozhat.
Első osztálytól fogva rendszeresen zenélnek, furulyáznak a gyerekek. Más hangszerek tanulására, kamara együttesek létrehozására harmadik osztálytól buzdítjuk őket. A vizes festés során megismerik a színek érzésekkel, lélekkel szorosan összefüggő kifejező erejét. A mesékről, történetekről rajzokat, színes gyapjúképeket, nemez-, méhviasz- vagy agyag munkákat készítenek. Kézimunka órán maguk készítik használati tárgyaikat: furulyatokot, sapkát, kesztyűt kötnek, horgolnak, szőnek, bábokat készítenek. Ötödik osztálytól kézműveskednek: agyaggal, bőrrel, fával dolgoznak.
Euritmia
Ez a tantárgy a Waldorf-pedagógia egyik sajátossága, fontos eszköze az iskolában történő nevelésnek. Az emberi beszéd és a zene mozdulatokkal történő kifejezésének művészi megjelenítése. Lelkesült mozgásokkal ragadja meg a testet és összeköti a lelki-szellemivel. A csoportos munkában az egyéni mozgásra való odafigyelés fejleszti a gyermek szociális érzékenységét. A gyerekek fokozatosan jutnak el az egyszerűbb mozdulatoktól az egyre művészibb formákig, bővülnek kifejezési eszközeik, és fejlődik térbeli tájékozódásuk. Közben megtanulják uralni testüket, valamint a beszédben és zenében feloldódó mozgás harmonizálóan, gyógyítóan hat lelki fejlődésükre
Testnevelés és Bothmer gimnasztika
A testnevelés a főoktatás ritmikus részébe építve, szakórák részeként, és testnevelés órákon történik. Alapja a Bothmer-gimnasztika, amely életkorra szabott játékokkal, különböző jellegű, ritmust, egyensúlyt, kitartást vagy bátorságot igénylő gyakorlatokkal fejleszti a gyermeket. A játékok, különösen a kisiskolás korban, igazi közösségformáló, szocializáló játékok, ahol nem a másik legyőzése a cél. A hetedik-nyolcadik osztálytól, ha visszafogottan is, de megjelenik a verseny, ekkor válnak igazán éretté a gyermekek a különböző sportágak (pl. kosárlabda, kézilabda, labdarúgás) minőségi elsajátítására.
A gyakorlatok komplex módon hatnak a gyermekre és a testi harmónia fejlesztésén túl elősegítik a lelki harmónia kialakulását is. A fentiekből az is következik, hogy a Waldorf-pedagógia nem támogatja a versenysport, illetve a különböző küzdő- és csapatsportok túl korai űzését.
Nyelvoktatás
Már az első osztálytól két idegen nyelvvel ismerkednek a gyerekek, kezdetben csak játékos formában, verseken, dalokon keresztül. Tehát szavakat és nyelvi fordulatokat tanulnak, sokszor előbb tudnak jól egy éneket az idegen nyelven, mint hogy annak jelentését megértenék. Az első években nem tanulnak direkt nyelvtant és nincs írásbeliség, a lényeg az adott nyelvben történő megmártózás és az élő beszéd. Ez akkor működik a leghatékonyabban, ha minél kevesebb hangzik el az órán magyarul. A későbbiekben előtérbe kerül a tudatosabb nyelvtanulás, a nyelvi szabályok alkalmazása, szótárhasználat és az egyéni, ill. csoportos szituációs gyakorlatok. Az idegen nyelv tanításának kiemelten fontos pedagógiai feladata más népek, nemzetek lelkiségének megismerése, átélése.
Vallásoktatás
Az iskolában közvetlen világnézeti nevelés nincsen. Ezért a Waldorf-pedagógia szellemi hátterét jelentő antropozófia sem jelenik meg a tananyagban. A nevelés-oktatás során a gyermekek természetesen találkoznak különböző világnézeti impulzusokkal, de ezeket az osztálytanító tényszerűen tárja eléjük, minden esetben meghagyva a befogadás lehetőségét és szabadságát, hogy felnőttként maguk alakíthassák ki saját világképüket.
Iskolánkban szabad vallásoktatás folyik, amit ebben az irányban képzett Waldorf-tanár tanít. Ez a tárgy a keresztény kultúra értékeit közvetíti, mindenfajta felekezeti színezet nélkül.
Iskolában használt eszközök
A tanítás során az élő szót tartjuk a legfontosabb eszköznek és kevés technikai berendezést veszünk igénybe.
A gyerekek minden órán epocha füzetet használnak. Kezdetben méhviasz krétákkal dolgoznak, később térnek át a finomabb mozgáskoordinációt igénylő ceruza, majd a töltőtoll használatára. A formázáshoz méhviasz gyurmát és agyagot kapnak. Természetes növényi kivonatokat tartalmazó akvarell festékkel festenek, kézimunka órán gyapjút és természetes anyagokat használnak. Zeneórákon az egyéb hangszerek mellett pentaton, majd szoprán furulyán játszanak. Mindezek beszerzését az iskola intézi.
A gyerekek felnőtt segítséggel maguk készítik jelmezeiket.
A tantárgyakról, pedagógia háttérről részletesen a Waldorf Kerettantervben olvashatunk.