Amit elvárhatunk az iskolától elsősorban az, hogy ne ártson, vagy legalábbis a lehető legkevesebbet és ezt úgy érhetjük el, hogy megpróbáljuk minél jobban megismerni a gyereket, a gyerek egyéni fejlődését és így megtudhatjuk azt is, hogy mire van szüksége. Erre leginkább olyan iskolákban van esély, amelyek nem intézmény-, hanem személyközpontúak.

A gyermekközpontú pedagógiák azok, amelyek valóban fejlesztik a gyermeket.

Egy iskola akkor jó, ha azt adja, amire a gyereknek szüksége van. Van, akinek az alternatív iskola a jó, van, akinek a hagyományos.
Az alternatív és nem alternatív között pedig nem az a különbség, hogy az egyik jó, a másik meg nem. Első megközelítésben alternatív iskolának nevezünk minden olyan intézményt, amelynek nem a helyi önkormányzatok a fenntartói, hanem valamely alapítványhoz kötődnek, esetleg maguk a szülők a fenntartók. Ezeken belül azonban vannak olyan intézmények, amelyek hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére jöttek létre, vannak, amelyek kifejezetten a tehetséggondozásra, vagy elitképzésre szakosodtak.

A szűkebb értelemben vett alternatív iskola (vagy óvoda) elnevezés azt jelzi, hogy az adott intézmény valamelyik reformpedagógiai irányzathoz kapcsolódik. Cikksorozatunkban ezekkel kívánunk foglalkozni.

Magyarországon a reformpedagógiai húzónevek a következők: Rogers, Steiner (a Waldorf iskolák szülőatyja), Montessori és Freinet. Nálunk ezen irányzatok mentén szerveződtek egyesületek, ezekhez kapcsolódva pedig óvodák és iskolák szerte az országban. Legtöbbjük a rendszerváltást követő években indult útjára, alulról jövő (civil) kezdeményezésként. A legtöbb iskolája és óvodája országszerte a Waldorf módszernek van, de a többi fent említett irányzathoz is szép számmal tartoznak mindkét nevelési intézményből.

Sok hagyományos oktatásban hívő pedagógus, illetve szülő érvel azzal, hogy az alternatív iskolákban a gyerekek nem tanulnak rendet, így a későbbi életben sem válnak normakövetővé, amely viszont káros a társadalomra nézve. Egyrészt a rendszerváltásig mind a normakövető, mind a „deviáns” gyerekek állami iskolákból kerültek ki, lévén nem volt más. Másrészt egy 2007-ben készült felmérés, amely már az alternatív iskolák létrejötte utáni állapotokat vizsgálta elgondolkodtató különbségeket mutatott ki a hagyományos és az alternatív iskolába járó gyerekek intézményhez, közösséghez és szabályrendszerekhez való viszonyában. A Szabad Iskolákért Alapítvány által készített felmérésben 12 iskola vett részt, hat „ilyen” és hat „olyan”.

A készítők szerint már a válaszok hangneme is más volt, attól függően, hogy a válaszadó gyerek melyik iskolatípusba járt. Az alternatív iskolák diákjai partnerként válaszoltak, vagyis ténylegesen elgondolkodtak a kérdéseken. Sok volt a feszültség és a frusztráció ugyanakkor a hagyományos iskolába járó válaszadók írásaiban. Ez a különbség abból adódhat, hogy míg mindegyik alternatív pedagógiájú iskolára kivétel nélkül jellemző a másik elfogadása, az empátián alapuló partneri viszony, illetve a szabályok közös kidolgozása, addig a hagyományos iskolákban mind a mai napig a tekintélyelvűség, az engedelmeskedés és a merev intézményi szabályok dominálnak. A reformpedagógiai irányzatoknak egyébként egyik közös pillére a belső szabályalkotás, hiszen meglátásuk szerint csak ez teszi lehetővé, hogy az egyén, illetve a csoport valóban azonosuljon a rendszerrel és magáévá tegye azt.
A kutatás rávilágít arra is, hogy nem igaz a sztereotípia, miszerint az alternatív iskolákban mindenki azt csinál, amit akar. Ellenkezőleg: a szabályok áthágását követő szankció tíz százalékkal ritkábban marad el, mint a hagyományos iskolákban.

Az iskolákat nézegetve számos olyan intézményt találhatunk, ahol a nevelési és oktatási folyamatokban a hagyományostól eltérő pedagógiai módszereket alkalmaznak, más iskolamodell, elv, nevelési koncepció szerint működnek. Általában elvetik a szabad tevékenységet korlátozó intézményi kereteket (iskolapados frontális osztálytermek, merev tanóra-rendszer, feleltetés, osztályzás) a pedagógiai folyamat a tanár és a diák együttműködésére épül. Így nem csoda, ha egy ilyen intézménybe belépve a szokásostól eltérő légkört, pedagógusi hozzáállást, tanítási rendet tapasztalunk.