[an error occurred while processing the directive]

Reggeli csend

Reggel van, tempós és sűrű, mint minden hétköznapon. Négyen indulnak az iskolába, az ovist magam viszem biciklivel. Süt ránk az ébredő nap, megcsodáljuk a szántóföldön a harmatcseppeket, amint ezüstre festik a talajt. Szeretem az óvodába vezető utat – menet közben intünk a kedves szülőtársaknak, szinte szokásszerűen, mégis minden nap újra jól esik.

Megcsodáljuk a virágoskertet, amit a gondos anyuka kezek évről-évre szépítenek.
Még kapok egy rövidke integetést az ovi ablakából, aztán irány a suli. Ezen az úton már minden autónak érdemes inteni, mert valószínűleg “közülünk való”.
Az iskola bejárata és a konyha közti folyosó, más néven “szülőcsatorna”, mint minden reggel, ma is zsúfolt. Egy-két szó a közelgő ünnepről, másik a tegnap esti szülői estről. Ketten gyümölcsöt cipelnek befelé, egy harmadik anyuka hatalmas tálca szülinapos sütivel manőverez. Kedves mosolyok, figyelmes gesztusok, mind-mind szeretgetnek.
A konyhában kávéillat és maradék pékáru- közkincsnek ajánlva. Egy anyuka mosogat, egy tanár teát főz, s közben halkan beszélgetnek egymással.
A gyerekek kézfogással köszöntik tanítójukat, s néhány perc alatt csend lesz.
Csend, amelyben megállhatok és mérlegelhetek – hisz Mihály is erre szólít – megérte-e?
Megérte-e iskolát alapítani, oly sok hónapot, évet a közösségnek szentelni, Tökre költözni és a Kisgöncölt életformának választani?
Nekem ez a közösség sokkal több, mint kedves emberek vagy mosolygós arcok. Mi itt minden nap támaszt kapunk. Hisz az egyikünk viszi, a másikunk hozza, a harmadik meg túrót és tejfölt vesz nekem a piacon és csütörtök délutánonként én vigyázok a gyerekeire.
Nekünk ezek a tanítók sokkal többek, mint jóravaló pedagógusok. Ők egytől egyig részévé váltak a családunknak, ott vannak velünk legbensőségesebb élményeinkben, legszebb perceinkben, legfájóbb nehézségeinkben.
Ez az iskola sokkal több, mint egy oktatási intézmény. Nekünk ez is az otthonunk, óvjuk, védjük, amikor erőnkből futja szépítgetjük, és ahogy gyarapszik a család, úgy bővítgetjük.
Nekem a Waldorf sokkal több, mint oktatási módszer, sokkal több, mint alternatív pedagógia a gyermekeim számára. Én itt megtaláltam a színtiszta valóságot, az építő és teremtő gondolatok forrását, a határaimat tágító párbeszédeket, jellemformáló erőpróbákat és a szeretet ezernyi arcát, amely mindezt körülveszi.
Igen, nem csak hogy megérte, de a Kisgöncöl nélkül már nem is tudom elképzelni az életünket. Büszke vagyok ezekre a családokra, mert különös csoda, ritka példa ez a hely arra, hogy igenis az ember jó és a jóság még ha mostanában ki is ment a divatból emlegetni, mindannyiunk éltető forrása.

Stverteczky Timi
alapító szülő

[an error occurred while processing the directive]