Kicsoda Szent Mihály?

Ő a hét arkangyal egyike, a mennyei hadak vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt.

A keresztény hagyományok szerint Szent Mihály arkangyal az istenhez hű angyalok vezére, akik isten oldalán állnak, a lázadó angyalokkal, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Nem véletlen, hogy a Szent Mihály ábrázolásokban mérleggel láthatjuk őt, s a mérleg egyik serpenyőjében egy tollpihe látható, mellyel szemben méri meg a másik serpenyőben lévő emberi lelkeket.

A gonosz mindig jelen van, itt Mihály történeteiben a sárkány alakjában, akit Mihály sohasem győz le. A Gonoszt nem lehet legyőzni. Csak féken tartani. Mivel? A szeretet erőivel. Úgy is mondhatjuk, hogy a Gonosz legyőzhetetlen, ezért jó erősen át kell ölelni, hogy ne tudjon olyan nagyon fickándozni. Ezért mérlegelünk, megpróbáljuk kiegyensúlyozni, netán lenyomni (leszkanderozni?) S nem véletlen, hogy a gonoszság megjelenítője a sárkány, aki sem nem égi, sem nem földi lény, hiszen pikkelyes a bőre, de szárnyai is vannak.

Tudtátok, hogy a Göncölszekér másik neve: Szent Mihály szekere? (Mint ahogy a Tejút egyik középkori neve: Szent Mihály útja.) Így hát az a gondolatom támadt, hogy iskolánk neve nem véletlenül ez. Olyan erőket gyűjt össze ez az iskola, amelyek képesek lehetnek legyőzni a Gonoszt? Vagy netán nagyobb felelősségünk van ebben?

Mi is a Gonosz? Sokféle és sok minden lehet. Érdektelenség, fásultság, lustaság, kiábrándultság, szociális érzéketlenség, egykedvűség, unalom, közöny, önzőség… Mindenki hozzá tudna tenni még egy-két dolgot. Steiner szerint: „A mai korban nagyon csupaszon állunk egymás énjével szemben. Bátorság kell ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni egymással.”

Ez az az ünnep, amit minden évben más érzelmi és gondolati összefüggésekben lehet megünnepelni. Azt gondolom, hogy itt, a mi iskolánkban minden egyes lélek erejére szükség lehet ahhoz, hogy képviseljük és megerősítsük mindazt, amit jónak gondolunk. Ez a jelképes mérlegelésen be is bizonyosodott.

Szülőknek, tanároknak és a gyerekeknek együtt sikerült átbillenteni a jócselekedeteiket, bátorságot, erőfeszítéseiket jelképező kis köveikkel a mindannyiunkban ott lakozó rosszaságot, sárkányt jelképező nagy fekete követ.

Nóri, én és a gyerekek ezen a napon befejeztünk egy időszakot, ahol együtt kezdtünk több reggelt, mesével, énekléssel. A befejezés, mindig valaminek a kezdete, készülődés a télre, Mártonra, Adventre, Karácsonyra.

Ezen a napon a közös ének, a mérlegelés után ünnepi étkezéssel ültük meg az ünnepet. Felszeleteltük a Mihály-napi kenyerünket, mely a mese szerint a szeretetet hozza el azoknak, akik közösen esznek belőle. Ezt a kenyeret előző nap együtt gyúrtuk, dagasztottuk, sütöttük.

 

Gerle Edit