250px-Tök_légifotó Hosszas keresgélés után találtuk meg alakuló iskolánk helyét Tökön. Ez a kedves kis falu Zsámbék mellett  található, azzal szinte teljesen összenőtt. A falusi nyugalom, béke, a közeli lovarda (akár terápiás  lehetőségekkel is), az önkormányzat nyitottsága, a kedves fogadtatás, a faluban az általános iskola hiánya mind – mind amellett szól, hogy jól döntöttünk, amikor ezt a helyszínt választottuk.
Az épület, ami eredetileg Kútvölgye gimnázium volt, a falu szívében található, Volán busszal is jól   megközelíthető, és parkolóval is rendelkezik.

Itt működik a 21 ezer kötetes Petőfi Emlékkönyvár is.

Az épületet egy sikeres pályázat segítségével felújítottuk. Minden évben egy új osztályteremmel bővülünk.

Az iskolánknak otthont adó településről:

Az 1300 lakosú Tök község Budapesttől 30 km-re, a Zsámbéki-medence peremén fekszik. Első okleveles említése hitelt érdemlően 1467-ből származik. A török időket túlélte, a lakosság teljes egészében megmaradt református magyarnak. Népessége stagnál, az utóbbi kétszáz évben nem gyarapodott. A falu környéke jó bor- és búzatermő vidék. A Szőlő-hegy pincesorát ma már a település védett értékei közé sorolják. Ha a Völgyúton vagy a Patkó csárda táján sétál az ember, megcsodálhatja a 100-200 éves présházakat, és megízlelheti a gazdák borait.

Az idelátogatót főleg a dimbes-dombos Pannon táj szépsége ragadja meg. A 324 m magas Nyakas-hegy, a Gerecse keleti nyúlványa uralja a vidéket. Tetejéről jól látható az egész medence, s a távolban kéklő Budai-hegység. A Nyakas jól faragható termésköve keresett építőanyag volt, nemcsak a környékbeli falvak házainak zöme, hanem a Parlament és a debreceni Nagytemplom kőfaragványainak egy része is ebből a mészkőből készült. A dombvonulat gerincén a sárga turistajelzés ősi tölgyesen, telepített fenyvesen és réteken vezeti át a kirándulót. Csapadékos időben rengeteg gombát lehet találni errefelé.

A virágok közül igen gyakori a tavaszi hérics, és az őszi kikerics. A hegyoldal jellegzetes növénye a kék virágú hegyi len. A sziklákon kövirózsa és apró nőszirom díszlik

A falu a hegy lábához, bővizű források mellé települt. A Rossztemplom dűlőben egy XIII. századi egyhajós templomrom bizonyítja, hogy a magyarság igen régen megtelepedett ezen a tájon. Különlegessége a keleti és nyugati falába mélyedő két negyed köríves záródású fülke, amelybe annak idején egy-egy mellékoltár nyúlt.A község önkormányzata a Millennium évében állította helyre a templomromot.

A falu közepén, sokszög alakú kőfallal kerített dombra épült a református templom: középkori elődjének többszöri bővítése után a XVIII. század második felében kapta meg mai, barokk formáját. Tornya a templom befejezése után 1802-ben épült. Bent 1852-es évszámmal faragott vörös márvány úrasztala áll. Hiányzik azonban legfőbb ékessége, az 1740-ben készített díszes famennyezet. Ez a nemes ízlésű mestermunka az Iparművészeti Múzeumban tekinthető meg, Budapesten. Ritkaságszámba megy a templom harmóniummal egybeépített orgonája. Szintén műemléki védelmet élvez a Kútvölgy földszintes házai fölé magasodó, példásan helyreállított egyemeletes épület, az egykori vendégfogadó: a Plettler-ház.