Torkos csütörtök – egy jó lehetőség a böjt kezdetén, még búcsút inteni az idei farsangnak.
A farsang megélése ma nehezebb, mint régen; nehéz megtalálni a jó hangsúlyokat, az átélés lehetőségét. Talán ezért is volt számomra különösen szép az iskolai farsang, ahol mindez a helyén volt. Már az egész hetet átszőtte egy finom szál. A közös tánc és a zenélés a tízórai szünetekben megadta az alaphangot a pénteki naphoz. Mindenki megtalálta a helyét itt: a kisebbek inkább táncoltak, a nagyobbak a talpalávalót fújták.
Csütörtökön aztán a meglódult fantáziák világából konkrét cselekvés lett: a termek átrendezve új arcukat mutatták, meglepetésként hordozva az ismerőst.
Pénteken, ahogy érkeztek a gyerekek, lassan megtelt az ünnepi asztal süteményekkel, szendvicsekkel, kencékkel, üdítőkkel, amiket gyakran pásztáztak vágyakozva végig a  gyermekszemek. Aztán fel-felbukkant egyikük-másikuk beöltözve. Csodálkozó, kíváncsi szemekkel bámultak egymásra és büszkén próbálgatták önmagukat jelmezükben. A királyi udvarban aztán a királynő megnyitotta a bált. Először az udvarban élőket ismerhettük meg (első osztály). Majd jöttek egy-egy versike nyomán az állatok (második osztály), a mesteremberek (harmadik osztály), az északi (negyedik osztály) és az egyiptomi (ötödik osztály) istenek, istennők. A közös szereplésben mindenkinek volt egy kis egyéni bemutatkozása is. Mindez kedvesen, bájosan történt. A megnyitó után minden gyermek elindulhatott szerencsét próbálni a különböző termekbe, ahol ügyességi feladatok, játékok, alkotó tevékenységek várták őket.
Aztán hamarosan megjelentek az állomásokon kapott fonatokkal, amiket körültekintően beváltottak az ünnep asztaloknál. Volt, aki rögtön mindet, volt, aki egyenként, volt olyan is, akit bíztatni kellett, hogy az összegyűjtött fonalaiból váltson be néhányat egy-egy jó falatra. Jókedvű nyüzsgés, zsongás volt az épületben. Az idő hamar elszaladt és az ismerős zene hívogatta táncba a mulatókat, jelezve hogy ezzel a mulatság végéhez értünk. A tánc során jócskán megéreztük, hogy „kicsiny ez a ház”. A királynő szavai zárták le a farsangot.
Pakolás, jelmezek keresése, még egy-egy falat és lassan elcsendesedett az épület. Visszatekintve nagyon sok munka volt mögötte: a tanítókkal való készület mellett az otthoni készülődés, az igényes jelmezek, a rengeteg finomság, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó volt az idei farsang.
Köszönjük mindezt Nektek kedves szülők!
Kovács Gábor